magyar | english
 
E-mail:
Jelszó:
 

Támop kiválsztási nehézségek

2012.06.28-i harmadik kiválasztáson találkoztam először azzal az élettársi kapcsolatba élő párral, akikről ez a kis történet fog szólni. X. ker. utcás szociális munkásai ajánlották őket. A kiválasztáson nagyon együttműködőnek, elszántnak, kétségbeesettnek tűntek. Látszott rajtuk, hogy szeretnék a segítségünket. Férfi deréktáji sérülést szenvedett. Két bottal jár. Kedvese ápolja mindennap. Abba maradtunk, hogy legalább 1 hónapot töltsenek munkásszállón, hogy az ápolási segélyt minél előbb el lehessen indítani, mivel utcára mégse mehetnek környezettanulmányra. 2012.07.19-én találkoztunk volna, hogy megnézzünk egy munkásszállót a Gyömrői úton, de mivel nem jelentek meg a megbeszélt helyen, elmentünk hozzájuk, de nem voltak otthon, hagytunk üzenetet, hogy 27-én jelenjenek meg a X. ker.-i Vöröskereszt előtt. Eljött a várva-várt nap. Elmentünk a Gyömrői úti munkásszállóra, ahol a gondnoknő azzal fogadott, hogy „remélem, nem isznak”. Próbáltam menteni a menthetőt, és mondtam, hogy „nem nagyon”. De a páros férfi tagja kijelentette, hogy ő bizony „megmondja az igazat, és bizony sűrűn néznek a pohár fenekére”. A gondnoknőnek se kellett több, mondta, hogy „így sajnos nem tudja őket fogadni”. Kint a kocsiba mondtam, hogy „ ne adjuk fel a reményt, keresek másik munkásszállót, vagy valami olcsó albérletet, amit később fent fognak tudni tartani”.

Sikerült is egyből két igen olcsó albérletet találnom a XVI. ker.-be. 08.09-re meg is beszéltük a találkozót. Sajnos az elsőnél volt egy kis gond, mivel a főbérlő a telefonba elfelejtette közölni, hogy csak férfiaknak adja ki a szobát, mivel a párokkal eddig mindig csak problémái voltak. A második albérletbe a főbérlő nagyon rendes volt. Végig vezetett minket, megmutatott két szobát, és amelyiket választják, azt újra festeti, kifertőtleníti. Szabályokat be kell tartaniuk, pl.: a szobába nem lehet cigarettázni, valamint alkoholt fogyasztani. Az udvaron minden következmény nélkül lehet. A páros hölgytagján látszódott, hogy ő ezt szeretné, de a kedvese eléggé ellenszenvesen viselkedett. A szabályok ismertetése alatt is cigizett a szobába, valamint kötekedő stílust vett fel. Kolleganővel mondtuk a főbérlőnek, hogy „átbeszéljük, és telefonon közöljük, hogy mire jutottunk”. A kocsiba kezdődtek a gondok…. Kérdeztük, hogy „ mi a véleményük a látottakról?” A férfi kijelentette, „ő nem fog senkihez se alkalmazkodni, nem fog szabályokat betartani. És mégis, mi az, hogy a főbérlő kacéran nézett az ő kedvesére. Roma emberekkel nem fog lakni ( megjegyzem, hogy ők is azok). A telefonbeszélgetés alapján miért nem tudjuk leszűrni, hogy romával beszélünk.”

Majd elővették a sört, minket is kínálgattak. Itt jött el az a pont, mikor már leállítottuk őket, hogy mégis mit várnak, mit képzelnek, hogy semmi nem jó nekik, mindenbe csak a hibát keresik, és így sajnos nem fognak előrébb jutni, nehéz lesz az együttműködés. Vagy változtatnak ezen a hozzá álláson, vagy itt befejeztük. Majd kértük, hogy tegyék el az alkoholt. Végül a nő kétségbeesett arcát látva arra jutottunk, hogy még egy utolsó helyet megnézünk, és ha az se lesz jó, akkor meg kell, hogy váljunk tőlük. Megpróbáltam nem feladni a reményt, és munkásszállók után nézegettem. Kaptam egy e-mail-t, egy XXII. ker.-i munkásszálló címével és telefonszámával. Ez tényleg a munkásszállók legalja. A portástól lehet venni alkoholt, valamint cigarettát. Senkit nem érdekel, hogy ki-kit öl meg. Úgy gondoltam, ez meg fog nekik felelni, mivel itt tényleg szabadon vannak, nincsenek szabályok, amikhez alkalmazkodniuk kellene. 09.07-re le is beszéltem velük a találkozást. De egy nem várt fordulat történt, ugyanis előtte lévő nap hívnak, hogy ők mégse szeretnének élni a lehetőséggel, mivel már voltak eleget börtönbe, és senkihez nem szeretnének alkalmazkodni, nekik egy normális albérlet kell. Közöltem velük, hogy azt nem fogják tudni fent tartani, valamint az ápolási segély sincs még elintézve, aminek az előfeltétele, hogy legalább 1 hónapot munkásszállón töltsenek. Köszönik, de így viszont nem szeretnének együttműködni. Elmondásuk szerint a polgármestertől fognak kapni egy lakást, amit helyre kell majd hozniuk, az ápolásit meg majd valamikor elintézik. Velük itt sajnos be is fejeződött a munkám. Úgy nem lehet együttműködni valakivel, ha mindenbe csak a negatívat és a kifogást látja. A program eddig tapasztalatai alapján sajnos hajléktalanoknak nagyon nehéz albérletet találni. Amint a tulaj meghallja, hogy kinek adná ki a lakást, szobát, házrészt, rögtön meghátrál, mivel az a kép van benne, amit az utcán lát róluk. Pedig tényleg van azaz x %, aki tényleg nagyon szépen, tisztán, kulturáltan tartja a saját területét.