magyar | english
 
E-mail:
Jelszó:
 

élet a madridin

A kezdetektől vannak érdeklődők a program iránt, a szálló szociális munkásai rendre delegálták az embereket, akik zöme szimpatikus, együttműködő...a kezdetekkor. Ilyen esetünk volt T.O., aki első találkozásunkkor megnyerő, udvarias ember benyomását keltette. Párjával együtt akart kiköltözni, már a helyet is kinézték. Menet közben derült ki, hogy a szállóról furcsa körülmények között tűnt el anno, tartozása van, és úgy egyébként sem sokat dolgozik, élettársa pénzéből élnek ketten. Az a tipikusan furfangos, nagy fantáziával megáldott kalandor szállólakó prototípusa ő, aki több szocmunkás bizalmát kihasználva helyezkedik sikeresen. A kollegákkal való többszöri megbeszélés segített kideríteni a részleteket, végül is nem került be a programba. Egy másik kliensünk ennél sokkal egyszerűbb esetként indult: fiatal, munkahellyel rendelkező, rendezett külsejű ember, aki nagyon szeretne önálló életvitelt folytatni egy munkásszállón. Ajánlása is van, csak a szállást kell intéznünk. Emberünk az utolsó pillanatban utat engedett sokáig sikeresen kordában tartott alkoholfüggőségének, és kiköltözése előtt a létező összes házirend szabályt megszegte, randalírozott, balhézott, mindez a férőhelye azonnali megszűnését eredményezte. Nehezen értette meg, hogy ha a szálló szabályainak nem tud megfelelni, akkor nem szavaznánk neki nagyobb bizalmat a kinti életben sem. Alapvető nehézség egyébként reálisan megítélni a jelentkezőket. Eleinte mindenki együttműködő. Később a segítségnyújtást evidenciaként értelmezik néhányan, minden problémamegoldást tőlünk várnak el, lehetőleg azonnal. Nagyon kell figyelni arra, hogy a kezdetektől közös legyen a munka, ki legyenek jelölve a feladatok és a határok. Ha időpontot beszélünk meg, az be legyen tartva mindkét részről, ha ígérünk valamit, jelöljük ki a sikeresség feltételeit és a határidőket, hogy később ne legyünk kitéve támadásnak. A segítségnyújtást –miután a kliens ezt megkapta- könnyen értelmezheti minden körülmény között kötelezően adandónak és nem adhatónak.

Hogy ezek után valami pozitívat is írjak, íme egy sikertörténet (eddig legalábbis az). Önként jelentkezett a programba Sz.T., aki a szálló betegszobáján élt éppen (tolószékbe kényszerült műtétje után). Albérletbe akart költözni, talált egy lakótársat is, konkrét elképzelései voltak. Nagyon hamar jelentkezett ismét, mert egy ingatlanközvetítőn keresztül talált egy lakást. Azonnal kiköltöztek, hogy ne maradjanak le a lehetőségről (egy földszinti, közös udvarról nyíló kétszobás házrészről beszélünk) az első hónapot maguk fizették ki, ezután kötöttünk szerződést. A lakás jó helyen van, jól felszerelt, a közlekedés megoldható, van a környéken bolt, piac. Az előtakarék első részletét is befizették már. A mellékelt fotók a helyszínen készültek (ezeket a héten elkészítenénk). Reméljük, sok hasonló történetről számolhatunk majd be.