magyar | english
 
E-mail:
Jelszó:
 

szerződések éás egyéb bonyodalmak

Szervezőként meglehetősen sok olyan feladat van egy ilyen programban, ami meglehetősen időigényes és nem látványos. Emberi vagyis hétköznapi logikával nézve roppant egyszerű, de sok utánajárást és türelmet igényel. A program elindulása, illetve bevezető szakasza két ilyen dologgal szembesített szakmai vezetőként. Az egyik a szerződéseses munkavállaló esete. A szociális szférában a dolgozók többsége alkalmazott, tehát nem számlaképes. A számlaképes kollégák (és ez teljesen szubjektív, de a programban valós tapasztalat), sok helyen dolgoznak rövid távú programokban, céljuk minél több szerződés megkötése, de a vállalt feladatok néha túlzóak. Megfelelő pszichiátert találni bizony kemény diónak ígérkezett. A három árajánlatból kiválasztottnak számos „másodállása” van és a programunkban való szakmai részvétel bizony a felkínált szerintem magas óradíj ellenére gyakran az utolsó helyre kerül.

Ezek után jönnek a szakmai játszmák, ha valakinek kevés ideje van, igyekszik a vállalt feladatokat tömbösíteni és egy helyre tenni. Az ügyfelek azonban nem így működnek, a pszichiáter közreműködése az életükben ugyan jó dolog, de nem létfontosságú. A kiszámíthatóság a meghatározott ügyeleti idő, illetve a mozgás pedig a tömbösítés ellen hat. Jönnek a hivatkozások és a dilemmák.” Ha az ügyfél elég motivált bejön a távolabbi helyre.” Az utazás beleszámíthat e az ügyeleti időbe? Jó e ha a szakember házhoz megy?, ha a szakember egy másik munka miatt az időpontot lemondja bizalmatlanságot szülhet e?, Kinek a feladata hogy az ügyfél a meghatározott szűk és bizonytalan időpontban eljusson a segítséghez? A főállás mennyiben írhatja felül a szerződésben vállalt mellékest? Kinek kell kihez alkalmazkodni? Mi van, ha nem jön a kilens az ügyleti időben?

A másik szervezési kérdés a munkásszállók. A programban résztvevők jelentős százaléka kerül elhelyezésre ilyen típusú szállásokon. A kisebb munkásszállókon kevés a hely, általában le vannak szerződve munkáltatókkal és jobban tartanak a nem szokványos ügyfelektől. A nagyobb szállók esetében meg az a helyzet, hogy nekik valószínűleg nem éri meg a TÁMOP program keretében a megnövekedett adminisztráció. Nem szívesen egyezetnek a számlák-szerződések ügyében. A „menedzsment” több esetben külön irodában működik a mi a szálló gazdasági központja. Bármennyire próbálnak rugalmasak lenni (a szerződés papír előtti beköltözéssel), nem egy esetben vártam félórákat, hogy az elküldött szerződéseket aláírva kapjam vissza. az Támopos elszámolás feltételei és a piaci viszonyok összehangolása pedig jó órákat és számos konfliktust szült már.